Papp István 1907. november 9-én született Táplánfán, 1958. február 6-án hunyt el Kaposváron. 1937 – 1957. között volt a Ladi Református Egyházközség lelkésze. Boldog családi életet élt feleségével és négy gyermekével. Lelkészként hűen hirdette és élte az Igét a gyülekezetben, tanítóként odaadással oktatta és nevelte a gyerekeket, jó alapot vetve a tudás és emberség további építésére.

Az 1956. októberi, budapesti események híre 28-ra értek el Ladra. Az elnyomás alól felszabaduló, felfokozott hangulatban levő tömeg felvonulást szervezett. A nép a tanácselnökön akarta számon kérni az elmúlt idő elnyomását, ezért Papp István lelkész – látva a veszélyes helyzetet – csillapította a tömeget, hogy ne törjön ki zavargás, és kérte a tanácselnököt, hogy mondjon le. A békesség megőrzésére törekedve egyszerre óvta az ártatlanokat és mentette a bűnöst.

Október 30-án, a grófi kastélynál szervezett gyűlésen felhívta a figyelmet arra, hogy mentsék meg a falu értékeit, vagyontárgyait és ne foglalkozzanak a személyes bosszúállással. Minden csepp magyar vérért kár.

A Homokszentgyörgyről érkező katonákat meggyőzte arról, hogy nincs értelme a faluban harcolni, menjenek tovább Ladról. Szavai meggyőzőek voltak.

Fáradozott a békés megoldáson, a rend megőrzésén, az értékek megmentésén. Mégis jött a megtorlás. 1957. június 14-én letartóztatták. Bűnösnek tartották: „a népi demokratikus államrend elleni izgatás”-ban, majd a tanúkihallgatásokat követően: az „államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való részvétel”-ben. Szigorúan titkos, soron kívüli eljárásban első fokon 1 év 6 hónap börtönbüntetést kapott. Többször fellebbezett, majd 1957. október 22. azonnali hatállyal szabadlábra helyezték. Indoklás: a vádlott szökésétől nem kell tartani, 4 gyermek tartásáról gondoskodik, rendes keresettel és állandó lakással rendelkezik. De a zaklatás és a bántalmazás nem szűnt meg. Elmondás szerint, többször vitték kihallgatásra Budapestre. Az utolsó alkalom 1958. januárjában volt. Január 29-én kérte, hogy vigyék kórházba, de helyette felültették egy Kaposvárra tartó vonatra. Haza már nem ért. A sorozatos kínzások okozta egészségi állapota miatt már csak a kórházba vezetett az út. 8 nap múlva meghalt.

2016. október 23-án, Nemzeti ünnepünkön, a forradalom és szabadságharc kirobbanásának 60. évfordulóján, a Történelmi Vitézi Rend Dél-dunántúli Széke és Lad Község Önkormányzata főszervezésével nagyszabású megemlékezést tartottunk Ladon.

A megemlékezés a római katolikus templomban tartott misével kezdődött, majd a református templomban folytatódott, ahol emléktáblát avattunk Papp István mártír lelkész tiszteletére.

A zsúfolásig megtelt templomban tartott istentiszteleten az 5Móz.4,9. és 20. versei alapján elhangzott igehirdetés fő gondolata az volt, hogy az élet vándorútján járó embernek Istentől rendelt feladata az, hogy keresse, megélje és továbbadja a jövő nemzedékeinek annak az életnek a szépségét, értékét és áldását, amely a múltra épít, a jelenben megerősít, a jövőre nézve pedig megtart.

Az istentisztelet második felében Tóth István Somogy Megyei Székkapitány mondott köszöntő szavakat a templom bejáratánál elhelyezett emléktábla előtt, melyet Papp István egyetlen még élő gyermeke, István nevű fia leplezett le. Az emléktábla megáldása után elhelyeztük a tiszteletadás koszorúit.

Nemzeti imádságunk éneklése után a gyülekezet átvonult a község főterére, ahol folytatódott Nemzeti ünnepünk megünneplése.

A ködös, barátságtalan idő sem vette el az ünnepelni vágyók kedvét. A Himnusz éneklésével vette kezdetét a kopjafa- és emlékkő avatási ünnepség. Helybeliek és közelről-távolról érkezett vendégek is emelkedett lélekkel hallgattuk Tálas Imréné Baráth Mária főszervező, a Történelmi Vitézi Rend Dél-Dunántúli Szék hadnagyának szavait, aki megható szavakkal idézet fel az ’56-os forradalom és szabadságharc eszméjét, megható szavakkal emlékezett vissza Papp István lelkészre, aki tanítójaként, jó alapot vetve, példát mutatva indította el az életre.

Bárdos Sándor szavalata után Tálas Imréné Baráth Mária Pirosné Tamás Krisztina polgármester asszonnyal közösen leleplezte az emlékművet: a kopjafát, s a mellett elhelyezett emléktáblát, ami – a templomunkban elhelyezett emléktáblához hasonlóan – hirdeti Papp István mártír lelkész emlékét.

Pirosné Tamás Krisztina polgármester asszony ünnepi beszédében a szabadság fontosságáról, annak értékéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy annak ellenére, hogy elbukott, győzött!

Szászfalvi László országgyűlési képviselő Bibó István gondolatait idézve fogalmazta meg mondanivalóját: a magyar nép feladata, hogy minden rágalommal, feledéssel és elszürküléssel szemben, tisztán őrizze meg a maga forradalmának zászlaját. Ez minden magyar nemzedéknek a feladata.

Az iskolások szavalatokból és énekekből összeállított műsora után vitéz Szárazajtai János, a Történelmi Vitézi Rend Dél-Dunántúli Törzsszékének törzskapitánya mondott ünnepi beszédet, ami után átadta Papp István lelkész fiának az Édesapja részére adományozott 1956-os Ezüst Jubileumi Kereszt kitüntetést.

Az emlékművet előbb a református szertartás szerint áldották meg. Vitéz lovag Szalay Lajos tábori lelkész Pál apostol bizonyságtételére alapozta köszöntő és méltató szavait: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” (2Tim.4,7-8) Az 1. zsoltár felolvasása és imádság után megáldotta az emlékművet, melyet ezután Stix Tamás plébános felszentelt.

Az egyházak szertartása után a koszorúzás következett, melyen kilenc szervezet, Papp István és magánszemélyek is elhelyezték a tiszteletadás jeleit.

A főtéri megemlékezést a Szózat éneklésével zártuk be.

A meghívottak számára szervezett állófogadás jó alkalom volt arra, hogy az ünnep szellemében tovább folytassuk emlékezésünket. A beszélgetések már sokkal személyesebbek voltak. Régi barátok ölelték meg egymást, új barátságok, ismeretségek köttettek.

Illesse köszönet a Történelmi Vitézi Rend Dél-dunántúli Székét és Lad Község Önkormányzatát, a főszervezőket, és mindazokat, akik áldozatosan, sokat fáradoztak azért, hogy az október 23-i megemlékezésünk valóban ünneplés volt.

Istené legyen a dicsőség mindenek fölött!

2016. október 27.

Uszkay Huba

lelkipásztor

(fotók: Gamos Adrienn, Puskás Béla, Uszkay Huba, vitéz Vadász István)